Évek óta nézegetem a galériáját. Van valami leheletfinom elegancia a képeiben. Ahogy a tónusokat kezeli, ahogy uralja a négyzetes formát. Sokan éppen e formavilág miatt idegenkednek a 6x6-os technikától. Laurenceau ékes bizonyítéka annak, hogy nemcsak megszokni, hanem finoman uralni is lehet e formátumot. Nem kell nagy dolgokat létrehozni, észrevenni a kis semmi pillanatokat, ez lehet Gerard mottója. Egy sétáló, nézelődő ember, aki imádja Bretagne-t, és szemléletesen be is mutatja. Napjainkban, a képdömping idején annyi szó esik a tudatos fotózásról, a saját képi világról. Azt hiszem, nem lehet Laurenceau-t azzal vádolni, hogy ne tudná, mit akar megmutatni a világból.
http://www.gerardlaurenceau.com/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2010.06.09. 22:20:22
érdekes, nekem Bretagne-t az óriás fásszárú pünkösdirózsák jelentik ;)
Voxx · http://andrasmuller.com 2011.07.14. 19:16:57