Tegnap Bécsi Imre jóvoltából három régi filmes optika került hozzám. Évtizedek óta nem használták őket, s az ember úgy van ezekkel a tárgyakkal, hogy szinte sajnálja őket. Azért, mert valamikor tökéletesen ellátták funkciójukat, s mostani tétlenségüknek egy oka van a világ túlhaladta őket. Vagy mégsem? Hála a mikro 4/3 rendszer univerzalitásának egy 15 dolláros átalakítóval újra csatasorba lehet állítani szinte bármit, ami valaha is optika volt. Így tettem én is, s lássuk kikről is van szó: sorrendben Meyer-Görlitz Primoplan 1:1,5/25mm, Meyer-Görlitz Trioplan 1:2,8/15mm, Wollensak 1inch f/1,9 cine raptar.
A felújított Divatcsarnok Lotz termében csináltam velük egy hevenyészett gyorstesztet. Elsőként nézzük a Primoplant. Teljes nyíláson készült az összes kép, itt ez ugye 1,5-öt jelent. A hatás, khm olyan "holgás" lett. Gyakorlatilag ez egy spot-lencse:-) A képmező talán 20%-án rajzol a többi részen erőteljesen húz, és elmos. Nem mondom, Ps-ben jópár lépés után jutunk el ide.
A következő a Trioplan. Ennek a lencsének nincs élességállító gyűrűje, csak rekeszelni tudunk vele. Akkora, mint egy télikabátgomb, kis túlzással. Mégis talán a legérdekesebb kép vele készült. A 15 mm-es fókusz miatt itt a legnagyobb a vignettálás, ez már akkora, mintha le lenne a kép maszkolva.
Végül a Wollensak. Itt a fókusztávolság 1 inch-ben van meghatározva ez kb.25,4 mm-nek felel meg. Ennek ellenére ez a lencse is vignettál. Szebben rajzol az előző kettőnél, és talán szebben is mos el teljes nyíláson.
Nagyjából ennyi derült ki egy kávézásnyi idő alatt. No meg annyi, hogy örök a mondás: játszani is engedd! Ha másért nem, próbálgatni feltétlenül érdemes a régi lencséket, még valami jó is kisülhet ebből.
Napjainkban, a képdömping idején annyi szó esik a tudatos fotózásról, a saját képi világról. Azt hiszem, nem lehet Laurenceau-t azzal vádolni, hogy ne tudná, mit akar megmutatni a világból. 
http://www.gerardlaurenceau.com/
Kezdjünk neki, áthidalás-képp:-) Gondolkoztam, és hirtelen a "küldj egy képet történettel"-mozgalom működne nekem, ezért ezt fogom most tenni. Ezt a kép kb. 15 éve készült a Lukács-fürdőben. Már gyerekként is látogattam párszor nagymamámmal, de roppant módon zavart, hogy itt nem lehet ugrálni, vízzel locsolni másokat és hangoskodni, csak kimérten úszni. Aztán úgy alakult, hogy az ember korosodik és elkezdi értékelni azokat a pillanatokat is, amikor úszás közben nem arra kell megfeszítve koncentrálnia, hogy ne ugorjanak rá-mellé, hanem gondolataiba mélyedve csápolhat az egyébként is hidegebb és klórmentesebb vízben. Kb. így, mint fent. Egy idő után aztán az ember elunja a dolgot és felküzdi magát a napozóba nézelődni, és a kitartóbbak napfürdőzni. Nekem azonban ez a látvány tetszett meg, azt is tudtam, hogy mivel szeretném elkészíteni, egy Yashica matt 124G-vel, éspedig azért, mert napozó párkányától előre nyújtva úgy tudok exponálni, hogy a fényaknában látom a kompozíciót és relatíve torzításmentes képet kapok. Manapság a digitális gépek kihajtható kijelzőinek világában már nem nagy truváj, de ne feledjük ez még pont a digitális korszak előtt volt. Egy apró probléma még akadt, épp nem volt ilyen gépem. Még három évig nem. Ezért három év elteltével, amikor újra szereztem egyet, elmentem a Lukácsba és akkor készítettem el a képet. Roppant büszke voltam rá, azután meg pláne, hogy ez volt ez első lelopott képem a netről:-)
